A "hírhedt' Cecil Hotel
A luxusból a pokolba: 100 évnyi sikoly Los Angeles szívében
640 South Main Street, Downtown Los Angeles, Skid Row szélén.
December 20-án nyitotta meg kapuit a Cecil Hotel – egy grandiózus, Beaux-Arts stílusú palota, 700 szobával, márványlobbyval, kristálycsillárokkal, aranyozott liftekkel és pazar kilátással. 1,5 millió dollárba került (mai pénzben kb. 27 millió), és az újságok úgy ünnepelték, mint „Los Angeles legmodernebb luxusszállodáját”. Gazdag üzletemberek, filmsztárok és turisták lepték el. Senki sem gondolta volna, hogy ez az épület hamarosan Amerika egyik legátkozottabb helyévé válik – a „Suicide Hotel” vagy „Death Hotel” néven ismertté.
A Roaring Twenties virágzása után jött a Nagy Gazdasági Válság. A Cecil lassan olcsó szállóvá süllyedt, majd SRO-vá (single-room occupancy) – heti 30–40 dollárért bárki beköltözhetett. Drogosok, prostituáltak, hajléktalanok és elmebetegek vettek lakást a egykori luxuslakosztályokban. A falak magukba szívták a fájdalmat, a kétségbeesést és a halált… és soha többé nem engedték el.
A volt menedzser, Amy Price (2007–2017) később így emlékezett:
„Csak az én tíz évem alatt körülbelül nyolcvan halál történt a hotelben.”
(Sok túladagolás, természetes halál, öngyilkosság – mert olcsó SRO-lakás volt, tele drogosokkal, hajléktalanokkal.)
Az első sikolyok – az öngyilkosok évtizede (1927–1944)
Már a nyitás után alig három évvel megkezdődött.
1931-ben W.K. Norton (46) mérget vett be. 1932-ben Benjamin Dodich (25) holttestét találta meg a szobalány – fejbe lőve.
1934-ben Sgt. Louis D. Borden (53) borotvával vágta el a torkát.
1937-ben Grace E. Magro (25) a 9. emeletről zuhant, teste a telefonvezetékekbe akadt.
1938-ban Roy Thompson (35) kiugrás után szomszéd épület üvegtetejére csapódott. 1939-ben és 1940-ben újabb mérgezések.
1944-ben pedig Dorothy Jean Purcell (19) a fürdőszobában szülte meg gyermekét – majd kidobta az ablakon.
A zuhanások kora (1947–1975)
A halálesetek nem álltak meg.
1947-ben Robert Smith (35) a 7. emeletről ugrott. 1954-ben Helen Gurnee (55) pontosan a hatalmas „HOTEL CECIL” feliratra zuhant. 1962-ben Julia Frances Moore (50) és Pauline Otton (27) is az ablakot választotta – utóbbi ráesett egy járókelőre, George Gianninire (65), és mindketten meghaltak.
De a legbrutálisabb 1964. június 4-én történt: a 65 éves „Pigeon Goldie” Osgoodot (a híres galambetőtőt) megerőszakolva, megkéselve, agyonverve találták a szobájában. Mellette Dodgers-sapka és madáreleség hevert. A gyilkosát sosem ítélték el – máig megoldatlan.
1975-ben egy ismeretlen fiatal nő „Alison Lowell” néven jelentkezett be, majd a 12. emeletről a 2. emeleti tetőre zuhant.
A sötét vendégek – sorozatgyilkosok a 13. emeleten
A Cecil nem csak öngyilkosokat vonzott.
1985-ben Richard Ramirez, a „Night Stalker” hetekig lakott a 13. emeleten – miközben 13 embert gyilkolt meg Los Angelesben. A személyzet később felismerte a tévében.
1991-ben Jack Unterweger, az osztrák sorozatgyilkos szállt meg itt, és a környéken három prostituáltat fojtott meg.
A modern rémálom – 1992-től napjainkig
1992 szeptemberében egy ismeretlen férfi (20–32) holttestét a hotel mögötti sikátorban találták – valószínűleg a 15. emeletről zuhant, ingén a felirat: „New York, Fun times”.
2015-ben Jason Lazar (28) ugrott ki az ablakon.
És aztán jött 2013 februárja – a történet, ami az egész világot bejárta.
A legszörnyűbb fejezet: Elisa Lam
21 éves kanadai egyetemista, bipolar zavarral. Január 26-án érkezett a Cecilbe. Először shared room, majd privát szoba – a szobatársak „go away” cetlik miatt panaszkodtak rá.
Január 31-én látták utoljára élve egy könyvesboltban. Február 13-án a rendőrség kiadta az elevator videót – a világ leghírhedtebb 2 és fél perce. Elisa egyedül, minden gombot megnyom, furcsán mozog, kukucskál a folyosóra, mintha valaki üldözné.
Február 19-én a karbantartó felment a tetőre víznyomás-probléma miatt. Az egyik hatalmas víztartály fedele nyitva… benne Elisa meztelen holtteste, 19 napja lebegve. A lakók hetek óta panaszkodtak a fekete, rossz ízű vízre.
Hivatalos ítélet: baleseti fulladás, bipolar zavara miatt. De a kérdések máig ott kísértnek: Hogy jutott fel a zárt, riasztós tetőre? Hogy mászott be egyedül a nehéz tartályba? Miért nem találta meg a kutya?
2017-ben bezárt 100 millió dolláros felújításra, de a COVID mindent felborított. 2021-ben újranyitott affordable housing-ként: 600 egység alacsony jövedelmű lakóknak. 2024-ben eladásra került. Ma félig üres, penész, patkányok, állandóan romló lift, erőszak.
De a látogatók még mindig jönnek. Fényképezik kívülről. Suttognak a folyosókon. Mert mindenki tudja:
A Cecil nem szálloda. Egy sírkamra. Egy élő entitás, ami soha nem engedi el azokat, akik egyszer beléptek.
A falak emlékeznek. A sikolyok még mindig ott visszhangoznak. És ha egyszer éjszaka hallod, hogy valami megmozdul a sötétben…
ne fordulj meg.
Elisa Lam Története , kattints .
About the Author
