„Ami régen dalszöveg volt, az ma regény” – Interjú Fritsi Róberttel
Fritsi Róbert nem egy átlagos tollforgató. A szekszárdi író tizenöt évig dobolta szét a színpadokat punk- és metalzenekarokban, mielőtt a dobverőket végleg tollra cserélte volna. Ma már nem a hangszórókból, hanem a sorok közül üvölt ki belőle a világ, legyen szó rajongói Mad Max történetről vagy saját posztapokaliptikus víziókról. Ebben az interjúban mesél az autodidakta tanulás nehézségeiről, a szemétszállító autó mellett születő ihletről és arról, miért érzi magát különcnek a modern világban.
A szárnypróbálgatástól az elhivatottságig
Sokan mondják, hogy az alkotói vágy nem vész el, csak átalakul. Róbert esetében a dobverőket felváltotta a billentyűzet, a ritmust pedig a mondatok lüktetése adja. De vajon mikor jön el az a pillanat, amikor egy író ráeszmél: ez már nem csak játék a szavakkal? Erről az útról és az első felismerésekről kérdeztük a szerzőt.
Mikor és hogyan találtad meg az írásban önmagad? Két és fél éve kezdtem el bontogatni a szárnyaimat, de úgy nagyjából egy évvel ezelőtt éreztem azt, hogy megtaláltam a sorok között önmagam, akkor, amikor Max történetét javítottam. Akkor nagyjából egy éve dolgoztam rajta, és mellette már kisebb novellákat is írogattam. Ott, ha még nem is mondtam ki nyíltan, de magamban már biztos voltam benne, hogy ez számomra többet jelent egy hobbinál.
Miért vonzanak a posztapokaliptikus világok, és mit próbálsz megmutatni az emberiség utáni életből? Szeretek szórakozni a káosz gondolatával. Amikor nincsenek törvények, a tetteknek nincsenek következményei, mindenki a maga ura. Tedd fel magadnak a „mi lenne, ha” kérdést? Mi lenne akkor, ha csak egy napra mindenki azt tehetne, amit csak akar? Mindenféle következmények nélkül? Véleményem szerint elég lenne 24 óra, és megszületne egy posztapokaliptikus világ.
„Az emberek utáni életet is meg kell teremteni. Én megteremtem. Gondolatokkal és szavakkal.”
A Mad Max öröksége és a saját hang
A legtöbb író egy nagy példakép vállán állva indul el. Róbert számára ez a kiindulópont a porlepte, benzinbűzös ausztrál pusztaság volt, de a cél kezdettől fogva az volt, hogy valami sajátot, valami mélyebbet adjon hozzá a legendához. Adódik a kérdés: hogyan lehet egy ikonikus karaktert saját képünkre formálni?
A Mad Max univerzum inspirált téged. Hogyan közelítetted meg ezt a rajongói történetet, hogy saját hangot adj neki? Visszafordítottam azt a folyamatot, ahogyan Mad Max megszületett az első részben. Ahogy a szerető férjből és apából egy kívülálló, múltjában rekedt, magányos vándor lett. Megbolygattam amúgy is megbolygatott lelkét, feltépkedtem a sebeit teljesen, majd befoltoztam őket újra. Úgy érzem, elértem azt, amit akartam is tenni vele, és ezáltal saját képemre formáltam.
Hogyan zajlott az első könyved kiadása, és mit tanultál közben az írásról, szerkesztésről és tördelésről? Azt tudni kell, hogy a nulláról kezdtem az egészet, mindenféle alaptudás nélkül. Autodidakta módon sajátítottam el mindent. Könyvkupacok között ültem, a laptop velem szemben, ha a neten nem találtam, akkor mások műveit bújtam, hogy azokban hogyan van kivitelezve egy adott rész kiemelése, behúzása stb. Végül korlátozott példányszámban, egy pesti nyomdába küldtem az egészet, saját borítóval, és tavaly szeptemberben hozta is a futár a kész könyveket. Alig fél óra alatt mindegyiknek meg is lett a gazdája! Az az érzés páratlan volt!
Valóság, fikció és a „punk” örökség
Az írás nem csak kitalált történetekről szól; gyakran egyfajta belső lázadás kivetülése. Róbert nem fél beleállni a kényelmetlen kérdésekbe, és a múltjából hozott punk attitűdöt most a sorok között kamatoztatja, görbe tükröt tartva a mindennapjainknak. Arról faggattuk, miért ez a szoros összefonódás a múltja és az írásai között.
Novelláidban gyakran kevered a valóságot a fikcióval. Miért fontos számodra ez a kombináció? Azt tudniillik, hogy mindig is igen kívülálló gondolkodású voltam. Évekig hordtam égnek álló kakastaréjt, szegecselt bőrkabátot, bakancsot stb. Ez számomra egy életérzés volt, így éltem a mindennapjaim. A külsőmön igen, de a gondolataimon nem tudok változtatni. Amit annak idején beleordítottam a világba, azt most beleírom. Az általam írt valóság az a valóság, amiben benne élünk.
Hogyan hat a mindennapi életed és a munkád az írásaidra? Egy szemétszállítási cégnél dolgozom. Folyamatosan a szabadban vagyok, járom a világot. Rengeteg dolgot látok, tapasztalok, és minden ihletforrás számomra. Elég egy aprócska gesztus valakitől, vagy egy macska, aki átszalad a kukáskocsi előtt, bármi, és már kigyullad a fejem felett az izzó. Úgy gondolom, hogy aki ír, annak elég annyi, hogy nyitott szemmel és füllel járjon, és mint egy szivacs, úgy fogja szívni magába az ihletet.
Jövőkép: Történetek a pusztaságból
Az első sikerek után nem áll meg a munka, sőt, a tanulási folyamat most kapcsol csak igazán magasabb fokozatba. A „Történetek a pusztaságból” már egy tudatosabb, érettebb írói korszak hírnöke, ahol a káosz már nem ellenség, hanem a legfontosabb alkotótárs. Róbertet a készülő új kötetéről kérdeztük.
Most egy második nagyobb művön dolgozol. Mit vársz ettől a projekttől, és miben lesz más, mint az első történeted? Annyit elárulok, hogy a világ ugyanaz marad, csak más szereplőkkel, több kisebb történettel. A címe pedig: Történetek a pusztaságból. Sokkal nagyobb tudással álltam neki már a megírásának. Itt már készítettem tervezetet hozzá, vázlatokat, igyekeztem mindent kidolgozni. Szeretek a káosszal dolgozni: a fő vonal nyilván adott, de minden egyes apró mozzanat egy új ösvényt nyit meg, és ez tetszik.
Mit tanácsolnál azoknak, akik most szeretnének elindulni az írói úton? Azt tudom tanácsolni, hogy merjenek erre az útra rálépni és elindulni. Az elején nagyon féltem attól, hogy egyáltalán meg merjem mutatni azt, amit csinálok, de vettem egy mély levegőt, és megtettem. Most nem tudnám magam elképzelni másként már, csakis így. Nem telik el úgy nap, hogy ne foglalkoznék az írással.
„Sokak szerint igen nehéz eset vagyok, egy valódi különc… de én inkább különlegességnek mondanám.”
Zárszó
Ezúton is köszönöm Fritsi Róbertnek a beszélgetést és a betekintést abba a különös, poros és kaotikus világba, amelyet történeteiben felépít. Mindig izgalmas látni, hogyan születnek meg az új hangok a magyar irodalomban – különösen akkor, amikor egy zenész múlt, egy kívülálló nézőpont és egy posztapokaliptikus képzelet találkozik ugyanabban az alkotóban.
Aki kíváncsi Róbert munkáira, készülő projektjeire vagy szeretné követni az írói útját, az az alábbi felületeken találhatja meg:
Elérhetőségek:
Facebook:
Weboldal / blog:
Még egyszer köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a Történetek a pusztaságból megjelenéséhez.
About the Author
Gratulálunk Robinak az eddigi eredményeihez és további jó munkát kívánunk! Örülünk, hogy még jobban megismerhettük,várjuk tollából a folytatást!